hetett az 1919-esek és a rákosisták eltávolítására, 1962-ben az 1953 előtti koncepciós perek újabb felülvizsgálata során a volt ÁVH-sokat elküldték a rendőrség politikai nyomozó osztályairól, és határozatot hoztak, hogy a törvénysértésekben szerepet játszottak nem maradhatnak a rendfenntartó és igazságügyi szerveknél, a párt Központi Ellenőrző Bizottságában; egyidejűleg befejezettnek minősítették a törvénysértések felülvizsgálatát, és kizárták a pártból többek között Rákosi Mátyást, Gerő Ernőt és Kovács Istvánt. 1962 őszén Kádár János eltávolította a legfelső hatalomból a mellette addig markáns szerepet játszó Marosán Györgyöt, így ettől az időtől megkérdőjelezhetetlen volt nemcsak elsősége, hanem egyedülisége is a magyar politikai vezetésben tulajdonképpen a rendszerváltás előestéjéig. Befejeződött a mezőgazdaság szövetkezetesítése, így az MSZMP novemberben összeülő VIII. kongresszusa megállapíthatta: Magyarországon lerakták a szocializmus alapjait.

1960-ban titkos tárgyalások kezdődtek az Egyesült Államok és Magyarország között, melyek eredményeképpen 1962 őszén már nem került az ENSZ Közgyűlése elé a magyar kérdés, ezzel összefüggésben pedig 1963 tavaszán Magyarországon sor került az úgynevezett nagy amnesztiára, melynek rendelkezései szerint az 56-os elítéltek nagy többsége elhagyhatta a börtönt, ám beilleszkedésüket a társadalomba egészen a rendszerváltásig megnehezítették, rendőri megfigyelés alatt tartva, elhelyezkedésükben akadályozva őket, mindvégig értésükre adva, hogy még annyira sem egyenlő állampolgárai a magyar társadalomnak.

Annak a magyar társadalomnak, amely a forradalom vérbe fojtásának ellenére is nyilvánvalóan más, jobb körülmények között élhetett az 1960-as évek elejétől. Jobb körülmények között, mint a forradalmat megelőzően, és jobb körülmények között, mint ugyanezen időben a tábor többi országában. Mindaz, amiben Magyarország különbözött a többi szocialista országtól, jelentős mértékben a forradalomból következett, hiszen hatalom és társadalom egyaránt kerülte a forradalom emlékének felidézését, az mégis ott volt a kollektív tudatalattiban. Kádár, aki már az 1957. júniusi pártkonferencián is úgy vélekedett, hogy a lakosság túlnyomó többségét elsősorban nem az országos politika, hanem saját egzisztenciájának biztos gyarapítása érdekli, az egész, róla elnevezett korban arra törekedett, hogy egy viszonylagos és folyamatosan növelhető jólétet biztosítson. Lezárult a szocialista nagyberuházások uralta korszak, a gazdaság irányítói elsősorban az egyensúlyra és az életszínvonal szerény ütemű, de biztos növekedésére koncentráltak. Felszabadult a magánszféra: megszűntek a kötelező Szabad Nép-félórák (pontosabban, azokat nem váltották fel a Népszabadság-félórák), ritkultak a rendszer társadalmi támogatottságának bizonygatására szervezett tömegdemonstrációk, és ami megmaradt, mint például május elsejének az ünnepe, az is "szekularizálódott", popularizálódott: már nem a rettegés hajtotta ki az embereket a Hősök terére vagy a Hűvösvölgybe, hanem egyfajta szocialista majális, a kabarék és az olcsó sör vonzotta oda a tömeget. Nem volt többé szükség a rendszerrel, az annak ideológiájával való azonosulás állandó demonstrálására, elég volt nem szemben állni. Az 1961-ben meghirdetett jelszó - aki nincs ellenünk, az velünk van - segített közömbösíteni, depolitizálni a társadalmat, amely örömmel fogadta a kollektív terror, a teljes önállótlanság és a kilátástalan szegénység végét. A társadalom, amely elfordult a politika kiszámíthatatlannak és életveszélyesnek tartott világától, miközben leszámolt a szocializmus megreformálhatóságába vagy a nyugati demokráciák segítségébe vetett illúzióival, visszavonult a magánszférába, ahol ha nem is széles, de létező perspektíva nyílott ambíciói számára. Nem békült ki Kádárral, az MSZMP-vel, a hatalommal, de megbékélt velük.

Oldal: 1956 forradalom 5. Fejezet folytatása
Mindenes oldal - © 2008 - 2024 - mindenesoldal.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat