1. 1848-49 Szabadságharc:

Történelmi háttér

Az 1848-as év januárjától hirtelen felgyorsulnak az európai és ezzel együtt a magyarországi események. Míg nálunk a pozsonyi országgyűlésen zajlanak a viták, addig Európa többi részén újra az utcára kerülnek a megoldatlan problémák. Milánóban a megemelt dohányárak miatt kirobban az ún. "dohánylázadás". Január 12-én Palermóban tör ki forradalom a Bourbon-ház ellen.

A szicíliai harcok hírére január 27-én Nápolyban is forradalom üt ki, amelynek nyomására II. Ferdinánd két nap múlva bejelenti, hogy megadja népének az 1820-as alkotmányt. Időközben a pozsonyi országgyűlés felsőtáblája is elfogadja a közteherviselés elvét, majd a háziadóról és az országos pénztárról, valamint február 4-én a jobbágyterhek kötelező örökváltságáról szóló törvényjavaslatot.

Február 22-én kezdődnek Franciaországban azok a forradalmi harcok, melyek aztán később számos európai mozgalomra hatással voltak, így a bécsire és a pestire is.

Ezen a napon Párizsban az aznapra tervezett ellenzéki bankett betiltása miatt hatalmas tömegtüntetések zajlanak, este barikádokat emelnek, és megkezdődnek a torlaszharcok. Másnap egész nap heves harcok folynak a felkelők és a katonaság, illetve a bizonytalankodó Nemzeti Gárda közt. 24-én lemond Lajos Fülöp, a "polgárkirály", s a költő Lamartine vezetésével ideiglenes kormány alakul. 25-én a királyság mint államforma megbukik, kikiáltják a köztársaságot.

Ugyanaznap Pozsonyban Kossuth Lajos bejelenti, hogy felirati javaslatot terjeszt az országgyűlés elé, melyben reformokat és alkotmányt kér az osztrák és cseh örökös tartományok számára. Február hónap jelentős eseménye még, hogy Londonban megjelenik az 1847-ben megalakult Kommunisták Szövetségének Karl Marx és Friedrich Engels által kidolgozott programja, a Kommunista kiáltvány.

Március elsején végre Pozsonyba is megérkezik a február 22-i párizsi forradalom híre, mire 3-án Kossuth javaslatot terjeszt elő, melyben a közteherviselés kimondását, a kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítást, a városi kérdés megoldását, a politikai jogok megadását, felelős parlamenti kormány kinevezését kívánja; a javaslatot az ülés egyhangúlag el is fogadja. Pesten pedig a reformer politikusokat egyesítő Ellenzéki Kör elhatározza, hogy az országgyűléshez intézendő petícióval támogatja Kossuth feliratát. Március 5-én Franciaországban bevezetik az általános és közvetlen választójogot, 9-én Széchenyi István felajánlja V. Ferdinánd magyar királynak, hogy nevezze ki őt királyi biztossá a reformok megvalósítása és a nyugalom biztosítása érdekében.

Március 11-én Irínyi József, az Ellenzéki Kör megbízásából 12 pontba sűríti Kossuth március 3-i feliratának lényegét. 12-én Pesten a Pilvax (vagy más néven Fillinger) kávéházban a radikális "középponti ifjúság" elhatározza, hogy egy politikai "bankett" keretében a 12 pontot a március 19-i József-napi vásározók elé terjeszti.

Március 13-án Bécsben Metternich kancellár ellen tüntetés kezdődik, melyet katonai sortűz zavar szét, de a nép barikádokat emel és utcai harcok törnek ki. Este Metternich és Apponyi György magyar udvari kancellár lemond. Ezalatt az Ellenzéki Kör elfogadja a 12 pontot, míg Petőfi Sándor megírja a Nemzeti dalt. Másnap Ferdinánd császár megígéri, alkotmányt ad az örökös tartományoknak, engedélyezi a teljes sajtószabadságot és a nemzetőrség felállítását.

Pozsonyban a bécsi hírek hatására a felsőtábla azonnal elfogadja a március 3-i felirati javaslatot. Pesten délután az Ellenzéki Kör népgyűlésén Klauzál Gábor javaslatára elfogadják, hogy a 12 pontot nem Bécsbe küldik fel királyi megerősítésre - mint azt ahogy a radikálisok szerették volna -, hanem először Batthyány Lajosnak Pozsonyba. Ott aláírásokat kell gyűjtenie rá, s így beterjesztenie az országgyűlés elé.

Este 21 óra körül érkeznek az első hírek Pestre, s a Pilvaxban a fiatalok elhatározzák, ejtik a március 19-i gyulés tervét és helyette már másnap, március 15-én tömegtüntetést rendeznek Pest-Budán, hogy a 12 pontot a nép elé terjesszék.

A nagy nap krónikája

Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.

Erről Petőfi így ír a naplójában: "Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott."

nnen indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petőfi újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400 főre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyűlt tömeg miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petőfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt. A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fős tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működik. Petőfi, Jókai, Irínyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítő instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát a főnöki irodába. Míg folyik a két mű folyamatos szedése és nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják. Mikor végre elkészülnek az első példányok, Petőfi a Nemzeti dalt, Irínyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják.

Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre.

Délután a múzeumnál már kb. tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak egy kisebb beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős bizottságot választanak (Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra.

A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását.

A később "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.

A városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fő, valamint az épület előtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket.

Az egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmányt: Irínyi, Petőfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (ő lesz a megbízott elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester (Petőfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szűcsmester.

Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották.

A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti polgárőrség fogja ellátni.

Nemzeti Múzeum

A múzeum alapítása egybeesett a magyar történelem jelentős korszakváltásával, az újkori nemzeti öntudat kialakulásának és a polgári szabadságeszmék elterjedésének időszakával. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc királyhoz fordult engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének.

Az adomány pénzben kifejezett értéke 160 000 forint volt, amely abban az időben igen komoly összegnek számított. Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt, és közadakozásra szólította fel a nemzetet. Az adományozások közül az egyik legjelentősebb volt az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásvány-gyűjteménye, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját.

A nemzeti öntudat szempontjából korszakos jelentőségű esemény, hogy az 1832-36-os országgyűlés félmillió forintot szavazott meg a múzeum új, önálló épületének felállítására.

Az országgyűlés pénzügyi támogatása mellett itt is figyelemre méltó a segítők és adományozók szerepe. Grassalkovich Antal herceg például telket adományozott, ahová az épületet felépíthetik. Később ezt elcserélték arra az ingatlanra, ahol a múzeum ma áll.

Az épület tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, aki addigra már komoly hírnevet szerzett több impozáns épület tervezésével. Az építkezés 1837-től 1847-ig tartott.

Márciusi ifjak

A Pilvax kávéház "közvélemény asztala" körül ülőket nevezték márciusi ifjaknak, akik kirobbantották a pesti forradalmat. Mindannyian fiatal, radikális értelmiségiek voltak. Nagy részük tagja volt az Ellenzéki Körnek. A csoport egy része, a forradalom után a Batthyány-kormány minisztériumaiban hivatalt vállalt, más része a kormány radikális ellenzékének sorait gyarapította.

Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irínyi József, Irányi Dániel, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Degré Alajos, Sükei Károly, Lauka Gusztáv, Korányi Frigyes, Hamary Dániel, Lisznyai Kálmán, Kléh István, Nyáry Albert báró, Bérczy Károly, Bozzai Pál, Vas Gereben (Radákovics József), Oroszhegyi József, Vidacs János, Pálffy Albert, Eressy Ákos, Egressy Gábor és Béni, Garay János.

Pilvax kávéház

Pesten az Úri utcában Privorsky Ferenc kávés 1838 márciusában alakította meg a Café Renaissance-ot, melyet később Pilvax Károly vett át tőle. A kávéházat 1848-ban Fillinger János bérelte.

Itt tartották megbeszéléseiket a márciusi ifjak. 1848. március 15-e és augusztus között Forradalmi Csarnoknak nevezték.

A szabadságharc leverése után, Café Herrengasse, majd Schőja Kávéház lett a neve. 1911-ben az eredetit lebontották és relikviáit átmentették a Városház utcai, majd a jelenlegi Pilvax közben lévő Pilvax étterembe.

Landerer és Heckenast nyomda

A Pest városi nyomdát 1773-ban Bajorországból bevándorolt nyomdász, Landerer János Mihály alapította. Halála után örököse, Landerer Lajos vette át a nyomdát, majd 1840-ben Heckenast Gusztávot maga mellé véve, a nyomda kettejük neve alatt működött.

Itt készült a Pesti Hírlap, Kossuth szerkesztésében és a Jókai által szerkesztett Életképek is. 1848-ban Hatvani, ma Kossuth Lajos utcában álló Horváth ház földszintjén működött a nyomda. Landerer 1854-es halála után Heckenast egyedül vezeti a nyomdát. Az ő vállalkozásában alakult 1873-ban a Franklin Társulat.

Helytartótanács

A III. Károly király által 1723-ban alapított központ igazgatási szerven keresztül gyakorolta a mindenkori uralkodó a hatalmát. A Helytartótanács 1786-ig Pozsonyban, majd Budán székelt, felterjesztéseit a Bécsben felállított Magyar Kancellárián keresztül közvetlenül a királyhoz intézte.

A 22 tanácsos mindegyikét az uralkodó nevezte ki. Ezért a főpapok, mágnások mellett, többször megjelentek köznemesek is. A Helytartótanács elnöke a mindenkori nádor, akadályoztatása esetén az országbíró volt. Pénzügyekkel a tanács nem foglalkozott.

Nemzetőrség

A 12 pont ötödikként "nemzeti őrsereget" követelt. Ez az intézmény a polgári forradalmak jellegzetes vívmánya volt. A törvény azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat kötelezte nemzetőri szolgálatra, akik városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 200 forint értékű házzal vagy földdel, egyéb községekben fél jobbágytelekkel vagy ennek megfelelő nagyságú földterülettel rendelkeztek, illetve akiknek évi 100 pengő forint tiszta jövedelmük volt.
A nemzetőrségi törvény szerint a nemzetőrség elsődleges feladata "a személyes és vagyonbátorság, a közcsend, a belbéke biztosítása" volt.
A nemzetőrség kiképzését a kormány nyugalmazott cs. kir. tisztek és altisztek bevonásával kívánta megoldani, de aktív tiszteket is alkalmazott.
A nemzetőrségnek nemcsak a belső rend fenntartásában, de a harctereken is jutott szerep, ahová rendszeres váltásokban vezényelték őket. A váltások időtartama 4-8 hét között változott. Ez a megoldás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert mire egy-egy zászlóalj belejött a tábori szolgálatba, már indulhatott is haza.

Tudtad-e?

Az 1848-as forradalom győzelme után a magyar országgyűlés törvényben állította vissza "ősi jogaiba" az ország címerét és a nemzeti színeket. Ezek később - rendszerint a megye címerével kombinálva - viharos gyorsasággal jelentek meg a már márciustól szerveződő nemzetőrségek zászlóin. A megyénként alakuló nemzetőrség lobogóit a kiállító terület közössége adományozta és készíttette. A sokféle zászló egységesítésére külön rendeletet hoztak, ám nem sok sikerrel.

1848 törvényei Magyarország legszélesebb rétegét, a jobbágyságot kedvezően érintette. Felszámolták a jobbágyrendszert, megszüntették a robotot és az úrbéri szolgáltatásokat. A tizeddel együtt nem törölték el a szőlődézsmát. Nem intézkedtek a volt jobbágyok erdő- és legelőhasználatáról, és az irtványföldekről sem.

József főherceg nádor sokat tett a magyar gazdaság és kultúra fejlesztéséért, támogatta a mérsékelt reformereket és igyekezett közvetíteni az udvar felé.

Többek között Alcsúton mintagazdaságot hozott létre, amely a legkorszerűbb mezőgazdasági eljárásokat használta. Létrehozta a Városszépítő Bizottságot, amely hazánkban az első városrendezési terveket készítette, és amelynek nagy jelentősege volt a mai Pest városszerkezetének kialakításában.

Görgei Artúr, a szabadságharc egyik jeles tábornoka vegyészmérnöknek készült, és több társához hasonlóan a császári hadseregből lépett át a forradalmi haderőbe.

Petőfi Sándor kokárdáját március 15-e előtti éjszaka felesége, Szendrei Júlia készítette.

A költő a forradalom napján kék zsinóros kabátot (atillát) viselt. Kardot kötött az oldalára - ami egyébként nem volt szokása -, és nagy tollas kalapot vett fel. Tudatosan készült a forradalmi szerepre, katonai mintára tudta: egy vezetőnek már messziről jól kell látszania.

1848-ban a magyarországi folyókon egyetlen állandó kőhíd létezett, a Lánchíd. Pontosabban a hidat még csak ekkor építették: a láncokat 1848 nyarán húzták fel, s csak 1849 novemberére készült el végleges formában.

Oldal: 1848-49 Szabadság Harc
Mindenes oldal - © 2008 - 2024 - mindenesoldal.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat